Mindenki másképp csinálja. S ez benne a gyönyörű. Valaki felmegy a szószékbe, s mintha a gyülekezet is ott lenne, rendületlenül prédikál. Valaki az úrasztalától hirdet Igét, vagy templomból, irodából, vagy ez alkalomra megszentelt helyiségben. A lényeg, szólt az Ige, tele volt vele a világháló úgy, mint még soha. Minden külsőség lebomlott, s maradhatott a lényeg.
Így volt ez húsvét ünnepkörében is. Nagyhéten valaki zsoltárt olvasott, valaki rövid áhítatot tartott, szólt az ének is a mélységből, s talán még soha nem élték meg ilyen mélységében a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati üzenetet, mint idén.S jött a húsvét: valahol már napfelkeltekor szólt az evangélium a
koránkelőknek, valahol a szokásos időpontokban szólaltak meg a harangok. A legtöbb református azonban, szerte a Kárpát-Medencében és azon túl a Duna TV-hez szegezte tekintetét. Ennek is megvolt a varázsa, hiszen talán ennyi magyar még soha nem tekintett egyfelé, mint idén, húsvétkor. Ha egymástól el is választ most bennünket a baj, Krisztustól semmi sem választ el – mondta a televíziós közvetítésben Ft. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. A Budahegyvidéki Református Templomban megtartott ünnepi istentiszteleten úgy fogalmazott: “a feltámadott Krisztus hatalma betölt mennyet és földet, és eljut a bezárkózott tanítványokhoz is”. Rámutatott: Jézus hatalmas kővel elzárt sírja kifejezi a drámát, hogy “Isten és ember közé odagördíttetett valami”. Ez a kő a “bűn zsoldja”, a halál. Húsvét hajnalának csodája pedig az, hogy “Krisztus feltámadásával Isten legördítette a halál kövét” az ember szívéről. Ezt az üzenetet hallhatta idén sok magyar református.
Helytelen a megfogalmazás, miszerint online-úrvacsora történt, még ha modern is. A kenyér házankénti megtörése volt ez, ahogy a Biblia is fogalmaz, s ha nincs ez a járványhelyzet, ezt nem élik át a hívek.
A Református Egyházra jellemző puritán egyszerűség megjelent a házakban, kenyér volt és bor, s lényeg, Isten az Ő Fiában reménységet adott, amely ebben a helyzetben életmentő, életadó tudott lenni.